Trinitárius templom és kolostor
A Trinitárius templom  és kolostor A mai épületegyüttes helyén már a 12. században királyi udvarház állt, amelynek kiváltságait a 13–14. században is megerősítették. I. Lipót 1659-ben Óbudát Zichy István (1616–1693) veszprémi és vázsonyi várkapitánynak adta, aki 1676-ban kapott grófi címet. A Zichy család azonban csak 1686-ban, Buda visszavívása és a török kiűzése után telepedhetett le birtokán. 1691-ben, a török végleges kiűzését jelentő szalánkeméni csata után Esterházy Pál nádor 11 000 fős zarándokcsapatot vezetett az ausztriai Mariazellbe (magyaros nevén Máriacell). Ezen a zarándokúton részt vettek a Zichy grófok is. 1702-ben a két testvér, Zichy László és Péter a mariazelli kegyszobor másolatát, a Kiscelli Madonnát kastélyuk kápolnájában helyezték el. 1724-ben gróf Zichy Péter külön kápolnát építtetett az Óbuda fölött emelkedő hegyteraszon, amelyben elhelyezték a Madonnát. A kápolna, melyet a környék németajkú lakossága Klein Mariazellnek, azaz Kismáriacellnek nevezett, a mai kiscelli kastélytól északkeletre lehetett. 1726-ban meghalt Zichy Péter, ekkor özvegye, Bercsényi Zsuzsanna a kegyszobrot Zsámbékra vitette, majd 1733-ban ünnepélyesen visszahozatta Óbudára, a kiscelli kápolnába. A Szűz Máriát ábrázoló, festett faszobor, a Kiscelli Madonna kék köpenyes, ülő nőalak, jobb térdén a gyermek Jézussal. A Zichy család két trinitárius kolostort is alapított: a mai Budakeszi közelében álló makkosmáriait (temploma ma is áll, szép környezetben fekvő kirándulóhely), valamint a kiscellit. A trinitárius szerzetesrend fő tevékenysége a hadifoglyok kiváltása volt. A szerzetesek élelmet, pénzt és más értékeket szolgáltattak, de gyakran személyes szabadságukat ajánlották fel cserébe a foglyok szabadon bocsátásáért. A magyarországi trinitáriusok tevékenysége főként az Oszmán Birodalom fogságában sínylődők kiszabadítására összpontosult. Fél évezredes fennállásuk során legalább 1 millió foglyot, köztük körülbelül 200 ezer magyart váltottak ki. A kiscelli trinitárius kolostor alapításáról szóló okirat máig fennmaradt. Eszerint 1737-ben kezdtek tárgyalásokat Zichy Péter özvegyével, aki először az óbudai kastélya közelében levő romtemplomot akarta a trinitáriusoknak adni. A szerzetesek azonban a nagy tömegeket vonzó kiscelli kápolnát szerették volna megszerezni, mert a fogolykiváltáshoz szükséges pénzt könnyebben össze lehetett gyűjteni a nagy forgalmú és híres zarándokhelyen. Végül 1738-ban aláírták az alapító okiratot, amiben az özvegy a kiscelli dombon álló kápolnát a trinitárius szerzetesrendnek adta. A templomot és a kolostort Johann Entzenhoffer bécsi építész tervezte. A még 1738-ban megkezdett építkezést először Mayerhoffer Ádám, majd halála után, 1747-től Schaden János Mihály irányította. A szerzetesek 1748-ban költözhettek be a kolostor nyugati szárnyába. A templom alapkövét már ezelőtt, 1747. augusztus 27-én letették, de a forrásokból csak 1753-ig követhető az építkezés menete — a munkát valószínűleg 1758-ban fejezték be. A templom balső díszítésének terveit Bebó Károly, a Zichyek udvarmestere és szobrásza (ma utca viseli a nevét Békásmegyeren) egy trinitárius szerzetessel közösen dolgozta ki, majd Bebo készítette el a szószéket és az oltárokat. A szentély kupoláját Johann Gfall freskója díszítette, az oltárképeket Franz Anton Maulbertsch festette, több más képet pedig a Zichy családnak ugyancsak gyakran dolgozó[1] Schervitz Mátyás. A kolostorban néhány ágyas „kóroda” is működött. Ez valószínűleg csak afféle elsősegélynyújtó hely lehetett, főleg zarándokok számára. Évente több ezer ember zarándokolt el a kiscelli Madonnához; az ő adományaik segítették a kolostor fenntartását és a trinitárius szerzetesek fogolykiváltó tevékenységét.
Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink