Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
2018. július 29-augusztus 04. Római ministránstalálkozó
Római ministráns zarándoklat A Római ministránstalálkozót egy velencei éjszaka, illetve másnapi városnézés előzte meg. Vasárnap délután 2 órakor indultunk el a Bosnyák térről, egy gyors áldást követően. Az út nagyon hosszú volt, de elmélkedés, imádság, és néha egy-egy film tarkította, ezért kellemes csalódásként ért, hogy várakozásom ellenére csak minimálisan volt unalmas a sok utazás. (Egyik zarándoktársam lemérte, a hét nap alatt összesen 2550 kilométert tettünk meg buszon). Hétfőn reggel fáradtan, ámde kicsattanó kedvvel indultunk Velencébe, egy ottani tömegközlekedési vállalat különjáratával. Sietnünk kellett, mert reggel szentmisére voltunk hivatalosak a Szent Márk Bazilikába. Az istentisztelet után bejártuk a „víz városát”: megnéztük a Dózse-palotát, a Sóhajok hídját, a Rialto-hidat, és távolról a Velencét körülvevő kisebb szigeteken elterülő templomokat. Délután elindultunk Rómába, ahol kései érkezést követően egy külvárosi kempingben szálltunk meg. A légkondicionált busz után gyilkos hőségnek találtuk azt a párás levegőt, ami ott fogadott bennünket. Ennek következtében az elalvás is nehezebben ment szinte mindenkinek, de az időjárási nehézségeket kompenzálta az egész napos gyaloglás és a korán kelés, úgyhogy a zarándoklat végére már az alvással sem volt senkinek problémája. Kedd reggel újult erővel buszoztunk be Róma külvárosába, majd onnan az itthoni HÉV-nek megfelelő vasút igénybe vételével érkeztünk meg végső úticélunkhoz, a Szent Kelemen Bazilikához, ahol misén vehettünk részt. Ezután csoportosan néztük meg Róma világi látnivalóit, mint például a Colosseumot, Konstantin Császár diadalívét, a Circus Maximust és a helyiek által „írógépnek” becézett II. Viktor-Emánuel emlékművet. Hosszas gyaloglás után késő délután érkeztünk meg a Szent Péter térre, ahol találkozhattunk a Szentatyával. Én nem tolakodtam oda a kordonokhoz (amik a pápa-mobil útját biztosították), mert úgy gondoltam, hogy ha személyesen nem találkozunk a pápával, akkor mindegy, hogy 3 vagy 120 méterről látom őt. Ilyen távolságból is hatalmas élmény volt találkozni és meghallgatni a Szentatyát. Külön nagy élmény volt, hogy annak ellenére, hogy csak a harmadik legnagyobb létszámú ministránscsapat voltunk nemzeti szinten, a jelen lévő országok zászlajának felmutatásakor „mi voltunk a leghangosabbak”. Ez a zarándoklat alatt máskor is megmutatkozott; még aznap este például találkoztunk egy vonatmegállóban német ministránsokkal, akik anyanyelvükön skandáltak, de természetesen a jól ismert „RIA-RIA- HUNGÁRIA”, amit mi válasz gyanánt ”küldtünk” nekik, sokkal hangosabban, sokkal szebben szólt. Szerdán megtekintettük a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikát, a Maria Maggiore Bazilikát, a Lateráni Bazilkát, a Phanteont, a Trevi-kutat, (ahol bedobtam 2 centet a szökőkút vizébe, így a hagyomány szerint még vissza fogok térni Rómába), és a Spanyol-lépcsőt. A nap végén a történelmi Magyarország mind az 1800 zarándokával együtt vehettünk részt szentmisén a Szent Ignác templomban. Felemelő érzés volt a mise végén közösen énekelni a pápai- és a magyar Himnuszt. Csütörtökön a Vatikáni múzeum és a Szent Péter Bazilika volt terítéken. A hatalmas belmagassági és egyéb méretek már csak egyáltalán a bazilikában tartózkodást is leírhatatlan élménnyé teszik, de a kupolából lenézni is elképesztő volt. Az ottani mise előtt egyénileg sikerült lemennem az altemplomba, ahol nagyon sok pápa sírját nézhettem meg. Az egyik oldalkápolnában egy biztonsági őr eligazításának igénybe vétele után sikerült felfedeznem Szent II. János Pál pápa földi maradványait takaró oltárt. Nagy megtiszteltetés volt, hogy az ő sírja mellett imádkozhattam a családomért, barátaimért, a plébániámért. A főoltárnál vehettünk részt szentmisén, (csak a mi 180 fős delegációnk). Az istentisztelet után kapott szűk egy órás szabadidőben megettem az utolsó fagyimat Rómában, majd utána mindnyájunk sajnálatára búcsút kellett vennünk az „Örök várostól”, és nekivágni az Assisibe vezető 190 kilométernek. Ott egy napot töltöttünk, nagyon szép és nyugodt hely, de nekem Róma után már inkább pihenés volt. Hozzá kell tenni, hogy az eddigi napokkal ellentétben nem hat és hét óra között kellett felkelni, hanem kilenckor, ebből arra következtettünk, hogy ez a nap nem csak számunkra volt pihenés… Nagyon jó volt Szent Ferenc szülővárosában lenni, nagyon hangulatosak ott a kis házak, utcácskák. Este indultunk tovább Jesolóba, ahová másnap hajnalban, még napfelkelte előtt érkeztünk meg. A tengerparton misén vehettünk részt, mely pont a napfelkelte idejére lett időzítve. Nagyon szép, hangulatos istentisztelet volt. A bátraknak a program után volt egy szűk óra bemenni a tengerbe, én a hátralévő 10 órás buszútra tekintettel nem éltem ezzel a lehetőséggel. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy részt vehettem ezen a Ministránstalálkozón. Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, sok új ismerőst, barátot szereztem. Ezután is (több tapasztalattal) azon fogok munkálkodni, hogy a következő zarándoklatra az Óbudai-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia több ministránst tudjon küldeni; hála Istennek, már most is vannak ministránsok, akik a következő találkozóig elérik a korhatárt. Domonkos Attila 2018. 08. 12. A zarándoklat képei itt találhatók: Római Ministráns Találkozó 2018