Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk István atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
István atya gondolatai
István atya gondolatai az Evangéliumról 2020.09.27-én A két fiúról szóló példabeszéd megértésénél nagyon fontos tudnunk, hogy mikor is mondta Jézus ezt a példabeszédet: Néhány nappal dicsőséges jeruzsálemi bevonulása után, de még elfogatása és szenvedése előtt. Az őt királlyá nyilvánító éljenző tömeg, akik majd pár óra múlva a halálát és Barrabás szabadon bocsátását követelik, hasonlítanak ahhoz a fiúhoz, aki azt mondja apjának: Igen, megyek a szőlődbe dolgozni, de utána mégsem ment ki.  Ők azok, akik elismerték Jézust Messiásnak, utána pedig a félelem, a tömeg véleményének a hatására megváltoztatták véleményüket. Ott van a másik fiú is, aki először nemet mond, de utána megbánja, és mégis megteszi apja akaratát. Ők a vámosok, utcanők, szamaritánusok, akik megtértek s bűnbánatot tartottak. Eszembe juttatja a történet Jézus szavait: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondogatja nekem, uram, uram!” A kafarnaumi százados szavait hallva - Uram, csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám - Jézus őszinte elismerésre fakad: „Mondom nektek, ekkora hitet egész Izraelben nem találtam.” Érdekes ószövetségi párhuzam olvasható a zsoltárok könyvében. „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.” Nemcsak az ember dolgozik Isten szőlőjében, az Úr is velünk együtt munkálkodik, és sokkal hatékonyabban, eredményesebben, mint amikor mi akarjuk Isten nélkül, nyers erővel, leleményességgel építeni életünk épületét. Talán sokunk tudna a saját életéből példát mondani, amikor megtapasztalta a kegyelem működését életében, és összehasonlíthatatlanul többet kapott, mint amennyit remélt volna. Keresztény életünk alappillére kell, hogy legyen Szent Pál gondolata: „Azt a lelkületet ápoljátok magatokban, ami Krisztusban volt. Krisztus élete folytonos, visszavonhatatlan igen volt a mennyei atya akaratára.” Szentírás vasárnapja Szentírás vasárnapját a II. vatikáni Zsinat rendelte el, a nagy bibliafordító Szent Jeromos ünnepéhez legközelebb eső vasárnapra. Ezen a napon a templomokban kiemelt helyre kerül a Biblia. emlékeztetve minket Isten Szavának jelentőségére életünkben. Tanítása hitünk alapköve, amelyből megismerhetjük Isten tanítását, eligazítást kapva életünkhöz. A zsinat szándékát az egyház azóta is ébren tartja, sőt legutoljára Ferenc pápa tavaly, 2019-ben bevezette az Isteni Ige Vasárnapját az évközi harmadik vasárnapra. A Szentatya az Aperuit illis (megnyitotta  nekik) kezdetű levelének biblikus alapgondolata az emmauszi tanítványok története, és kitér a szentírás és az eucharisztia kapcsolatára és elválaszthatatlanságára: kifejtette a róla szóló prófétai jövendöléseket, és az tanítványok szíve már ekkor lángol. Mikor betérnek a vendégfogadóba, és megtöri nekik a kenyeret. Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet” Gyermeknek is: „Mily szép rege”, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!” Fal, – s túl rajta élő hangok, Köd, s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá málnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!… Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. (Gárdonyi Géza)