Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az évközi 12. vasárnapon, 2020. június 21-én Hálás vagyok Testvéreimnek, hogy egy héttel ezelőtt elolvasták első beszámolómat, összefoglalómat az ittlétemről. A számomra legfontosabbról, az Oltáriszentség tiszteletéről beszéltem, és úrnapi szentségimádásra hívtam Testvéreimet. Köszönöm azoknak, akik múlt vasárnap velem együtt imádkoztak!  Mivel augusztus elsejével „másodszor is” nyugdíjba megyek, szükségesnek érzem, hogy néhány fontosabb dologra - hétről hétre - hálaadással visszatekintsek az elmúlt hat évből. 6 évi munkám összefoglalóját a képviselőtestülettel folytatom. Amikor idejöttem - bár erről az elődöm, János atya nem szólt -, egy háromtagú tanácsot találtam. Ők dolgoztak az atya mellett. A legfontosabb eredményként felmutatták: a plébániai lakást teljesen felújíttatták (festés, mázolás, padló, ablakok cseréje). A templomban: az összes kissé régi, használtnak tűnő miseruhát kicserélték, és a könyvtár-szobában nagy rendet tettek: a szerintük elöregedett könyveket lesejtezték. Ahogy szétnéztem, úgy éreztem össze kellene gyűjteni azokat is, akik kimaradtak ebből a munkából, és szívesen segítenének a jövőben. A plébániai élet és közösség megszervezésével párhuzamosan a tárgyi feltételekkel is foglalkozni kellett. És sikerült megalkotni papi életem egyetlen olyan képviselőtestületét, amelyet minden hirdetés, szavazás, választás nélkül, csak a volt tagokra támaszkodva kértem a jelentkezőket együttműködésre, munkára. Munkánk eredményeként: megújult templomunk orgonája, a két bejárati ajtó (a hátralévő két ajtó már utódom feladata lesz), a plébánia kertje (a kerítéssel együtt), felújítottuk a sekrestyét, a ma Szent Ágoston névre hallgató termet, az emeleti nagytermet. Sokan segítettek, nagy egyetértésben, szeretetben. Például: képviselőtestületünk egyik tagja felajánlotta, hogy (saját finanszírozással) kicseréli az összes égőtestet a templomhajóban és a kóruson (ki tudja, mekkora volt a költsége?). Ő volt az, aki a főhomlokzaton lévő Szentháromság-kép fölé világítótestet helyezett el, hogy éjjel is látható legyen templomunk, kereszténységünk üzenete. (A villanyvezetékek felújítása nem történhetett meg, csupán egy kapcsolótáblát cseréltünk.) Bár még nem kezdődött el templomunk teljes külső tatarozása, örömmel jelentem, hogy 47 millió forintot kaptunk Bíboros atyától a teljes tetőcserére, a bádogos munkák elvégzésére. A munkát elmenetelem után, augusztusban kezdik és két hónap alatt elvégzik! Hála Istennek! Ahogy beszélgetni kezdtem utódommal, Molnár István atyával, aki a kelenvölgyi Szentháromság(!) plébániatemplomból érkezik, büszkén mutattam meg mindazt, amit elsősorban a képviselőtestület segítségével hat év alatt itt végezhettem. Hála és köszönet a Szentháromság egy Istennek – és eszközeinek: a plébániai tanácsnak, a képviselőtestületnek és a tevékeny híveknek!