Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Úrnap vasárnapon, 2020. június 14-én Bíboros atya augusztus 1-vel – velem együtt – 11, nyugdíjas korú atyát mentett fel plébániai szolgálata alól, lehetőséget adva nekik (nekünk), hogy életünk még néhány utolsó évét - imádságban, és - ha van erre lehetőség - papi, főleg gyóntatói szolgálattal tölthessük. Ez a „bejelentés” nagyszerű lehetőség arra, hogy végigelmélkedjem ezt a hat évet – és számot vessek azzal, amit Istentől kaptam, rajtam keresztül Testvéreim is kaptak. Amikor idejöttem – első ”negatív” élményem az volt, hogy a főbejárattól nem lehetett „rálátni” Jézusra. Ezért első „dolgom” az volt, hogy „cseréltem” a szentségházakat, tabernákulumokat. Ahol eddig a „monstranciákat, szentségmutatókat őrizték – a Mária oltártól - átvittem a főoltár mögé. És az Oltáriszentséget, az áldoztató kelyhet a Szűzanya-oltár tövébe tettem.  Szűzanya lábaihoz, ahogy annak idején bizonyára sokszor aludt a kicsiny Jézus édesanyja közelében, lábainál. Olyan jó, hogy ma, Úrnapján kezdhetem az emlékezést, hiszen ideérkezésemtől kezdve hosszú időn át gondolkoztam azon, hogyan lehetne még mélyebben átadni Testvéreimnek a Szent Testével és Vérével jelenlévő Krisztust. Életem legszebb élményei Međjugorjéhez kötődnek. Hétszer voltam ezen a horvátországi búcsújáróhelyen, ahol még ma is, naponta, megjelenik a Szent Szűz, Mária. Ezeknek a zarándoklatoknak legszebb „órája”, ideje a délutáni szentségimádás volt. Horvát fiatalok, gitárosok és hegedűn játszók, énekesek és más zenészek olyan egyszerűen mondták ki hitüket, amikor a kitett Jézus előtt velünk együtt imádkoztak, hogy úgy éreztem: ez a legmegfelelőbb formája a mai embernek Krisztus imádására. Ezért határozta el a Képviselőtestület, hogy hétről-hétre, először péntekenként, majd mostanában csütörtökön, az Oltáriszentség emléknapján legalább egy félórát ott töltünk Jézus Urunk Szent Teste előtt - és a kedves međjugorjei énekekkel adorálunk, imádjuk. Azóta már más dalok is elhangoztak, de valahogy nem fáradtunk bele, nem vált unalmassá ez a forma. Ma, Úrnapján – régi hagyomány szerint – körmenetben járva, énekelve, imádkozva vallja meg a katolikus ember: hiszek Jézus Krisztusban, hiszek az Oltáriszentségben. Ma, a 11 órai szentmise után délután 6 óráig szentségimádást tartunk templomunkban. (A vírus idején vagyunk, figyeljünk arra, hogy egymástól jól elszeparálva helyezkedjünk el, így köszöntsük Jézus Urunkat ezen a rendkívüli Úrnapján.) Aki most hall erről a hírről, és van rá lehetősége - jöjjön!  Aki nagyon szereti Jézust – jöjjön! Aki tele van gondokkal és szüksége van arra, hogy talán az egész életét végiggondolja – jöjjön! (Jövő heti hirdetésünkben közösségünk vezető testületéről, a Képviselőtestületről szeretnék írni.)