Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Szentháromság ünnepén 2020. június 07-én Egyházunk nagy kincset ad nekünk, Hegyvidékieknek. A kereszténység legszebb ünnepével: Szentháromság vasárnapjával zárul évünk, ma adhatunk hálát az Adventért, Karácsonyért, Húsvétért, Pünkösdért. Minden gyönyörű lett volna, ha nem szól bele egy gonosz ármány, a koronavírus. Az egészet nem értettük: miért kellett annyi embernek ártatlanul meghalnia, miért volt szükség oly sok orvosra, ápolóra, otthoni rettegésre: csak el ne kapjuk a gyilkos kórt. De ebben a válságos időben is megünnepeltük kereszténységünk nagy napjait: Nagycsütörtökön, ha csak gondolatban is, de ott ültünk az utolsó vacsora termében, Nagypénteken, bár nem tudtunk kimenni a Kiscelli Kálváriára, de együtt jártuk őseinkkel a keresztutat, és Húsvétkor, ha csak telefonon keresztül – de kimondhattuk: „Feltámadt az Úr! Alleluja”. És válaszolhattuk: „Valóban feltámadott! Alleluja.” Sajátos „liturgia” alakult ki itt, Óbudán ez alatta két és fél hónap alatt. Felmerült bennünk a gondolat: ha üres templomban is vagyunk, de lehetne-e vasárnaponként felvenni, „közvetíteni” az itteni szentmiséket, és a YouTube csatornán keresztül megosztani? Sikerült. 5-en voltunk csak a templomban, de úgy ünnepeltünk, mintha tele templomban lennénk. És figyeltük a „választ”. A megtekintések szerint átlagban 100-120 óbudai, józsefvárosi, kőbányai, tabáni nézte a szentmisét. Ha ezt a számot három családtaggal beszorozzuk, bizony jóval 300-on felül volt a résztvevők száma. (Csak egy kép az egyik családból: amikor megkezdődött a szentmise, és a gyerekek is ott ültek a szülők mellett, a bevezető csengőszó után a legkisebb - aki hűséges résztvevője a vasárnap 9 órai szentmisének - így szólt: „Ugye, most már mehetek játszani a Szűzanya házába?”) Mert így szokta meg vasárnapról-vasárnapra. Nekünk felnőtteknek csak a „lelki áldozás” jutott, de az is olyan jó volt! Naponta gondoltam testvéreimre szentmiséimben. Itt fogalmazódtak meg bennem a „napi gondolatok”, - két és fél hónap alatt 61 „üzenetet” küldtem a honlapon keresztül otthonmaradt, vesztegzárba, karanténba zárt Testvéreimnek. Egyetlen dologról kell külön szólni: a bábjátékokról. Úgy tudom, a fővárosban egyedül a mi családjaink, gyermekeink készítettek a vasárnaphoz illő gondolatokból bábjátékot, hogy minden vasárnapi szentmise előtt bemutassák, és elmondjuk: milyen sokat ér gyermekeink hite, szeretete. Ezt szeretnénk továbbfolytatni, vasárnapról-vasárnapra. Minden 9 órai szentmise kezdetén ezzel köszöntjük a családokat, gyerekeket, időseket, és feltéve a honlapra elmondjuk azoknak, akik ismernek és szeretnek bennünket: „Élünk!” - és megmutatjuk: mennyit tudnak tenni a MÉCS közösség családjai és Klári - a Szűzanya házának” mélyéről közösségünk tagjainak. Fogadják továbbra is szeretettel a koronavírus idején kitalált, megtanult és előadott bábjátékokat! „Jézus Szent Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, szeretlek Téged, és bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te bennem élj. Védj meg veszedelemben (veszélyben), vigasztalj a szenvedésben, és őrizd meg testem egészségét, adj áldást mindennapjaimra, és a szent halál kegyelmét add meg nekem! Ámen. (Szent Pater Pio atya imája nyomán)