Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai 2020. január 26-án, az imanyolcad hetében az ökumenizmusról Csodálatos hetet ünnepeltek Óbuda keresztény gyülekezetei! Kilépve a megszokott „taposómalomból”, a múlt héten többször találkoztunk. Ünnepélyesen, szeretettel, felújítva „ökumenikus” barátságokat, ismeretségeket telt el ez a néhány nap a 2020. esztendő kezdetén, „A Krisztushívők egységéért” imahéten. Szerdán a metodista lelkésznőt, pénteken az evangélikus lelkészt hallgattam. Már a fogadtatások is illőek volt: képviselőtestületi tag fogadott bennünket, és invitált a találkozó helyére. Nekem a lelkésztestvérek között jutott hely. Pásztor Zsófia testvér, a metodista gyülekezet lelkipásztora vezette az összejövetelt, - ő elmélkedett tegnap templomunkban is. A jelenlévő lelkipásztorok, atyák, lelkészek láthatóvá tették a keresztények egységét: csak így, egymás mellé ülve, egymást hallgatva, egymást elfogadva lehet építeni az ökumenét. Tudni kell egymás mellé leülni. Rohanó világunkban arra sincs időnk, hogy otthon leüljünk. Mert a másik mellé ülni annyit jelent, hogy közösségben vagyok a másikkal. Hogy meghallgassuk a másikat, - én az imádságukat hallgattam. Az embert legjobban akkor lehet megismerni, amikor imádkozik (vagy káromkodik). De kevés, ha odaülök a másik mellé, ha meghallgatom őt, - a közös ima az, ami igazán közösséget alkot. Olyan jó volt egy igazi, ökumenikus imádságban együtt lenni az evangélikus és a metodista testvérekkel! Próbáltam belekapcsolódni az énekekbe is. Nem mindig sikerült könnyen. Újra rádöbbentem, milyen nagy értékek a mi négy-öt évszázados, míves magyar szenténekeink. A katolikus énektárunk, a Szent Vagy Uram, amely az 1930-as években készült, és olyan „kezekben” született meg, akik mesterei voltak zenének, beszédnek. Kudela Géza kiváló dallamvezetéssel, Sík Sándor piarista papköltő csodálatos szövegekkel látta el katolikus énekeskönyvünket. Azzal váltunk el ökumenikus lelkésztestvéreinktől: jövőre folytatjuk. Folytatjuk, mert ettől is függ magyarságunk, ettől is erősödik kereszténységünk! Ha nincs ökumené, elveszünk! De kár, hogy olyan kevesen értették meg ezt az idei Imahéten. Talán jövőre? „Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. Helyezzük magunkat Isten kezébe. Imádkozzunk és minden sikerül. Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten! Biztosan jó lesz minden tettünk, ha Isten jelenlétében tesszük. Járjatok a földön, lakjatok az égben. A legnagyobb kincs Isten kegyelme.” (Bosco Szent János tanácsaiból)