Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Urunk megkeresztelkedésének vasárnapján Hétfőn, január 6-án Vízkereszt ünnepét tartottuk. Tele padsorokkal - de fáradt arcokkal, hiszen munkanap volt - gyűltünk össze, hogy a Napkeleti bölcsekre emlékezzünk, akik meglátogatták Jézus bölcsőjét. Köszöntést mondtak a „Kisdednek”, ahogy József Attila írja felejthetetlen versében: „Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk…” Gyermekkorunk jut eszünkbe, a valóban téli, havas táj, a hideg, de mégis barátságos (nekem falusi) templom, a bölcsek és a kísérői, az állatok és a csodálkozó pásztorok. Ebbe az idilli képbe (látszólag) nem illik bele Sík Sándor piarista papköltő verse. A napkeleti bölcsek c. versében ezt írja:                                    Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakában, Mint egy fehérlő, csendes álom, Úgy vonult el a komoly karaván. És elől ment a három. A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér sereg A völgyön, ahol nem nőttek virágok, S a városon, ahol az emberek Nem virrasztottak és nem énekeltek. S ahol nem látta őket senkisem. És így suhant el csendesen Életre éledt vágya Napkeletnek Az ezredéves éjszakán.                                    Ama csillag után. Semmi lelkesedés, semmi ujjongás. Nincs bemutatkozás, nincs meg a célba érés boldog tudata, csak az, amit Vízkeresztkor az Egyház ünnepel: a napkeleti bölcsek fárasztó útját, az árnyékot, a sziklás földet, a várost, ahol nem virrasztottak az emberek (ma sem) Jézust várva. Mert az Egyház tudja, hogy az emberi élet zarándoklat, fárasztó, nehéz út, míg nem találkozik az ember - de ez már nem tartozik sem a költőre, sem ránk - az Istennel. Mert minden Istennel való találkozás: egyszeri és megismételhetetlen, és titok, mélységes titka az embernek. Fáradt Testvérem! Ne ess kétségbe: így mentek Jézust keresvén a napkeleti bölcsek is. Így ment a negyedik király is, aki csak Jézus keresztjéhez jutott el - de eljutott! Utunk biztos, de nem „diadalmenet”: út, mely a napkeleti bölcsekkel együtt Jézushoz vezet! Bátorság, ne féljetek! „Nolite timere, ego sum” – mondja Jézus azoknak, akik végigjárják ezt az utat. Jézussal fogunk találkozni! Úgy legyen!