Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai 2019. november első vasárnapján Csak „felnőtteknek” írom: Ivánkáról, a međjugorjei fiatalok egyikéről szól a következő történetet. Még a jelenések előtt meghalt az édesanyja. Mint minden lány, ő is nagyon szerette az anyját. Ezért, amikor az egyik Szűzanya jelenésen Jézus édesanyja megkérdezte, van-e a gyerekeknek valami kérésük, Ivánka azt mondta: „szeretném látni édesanyámat”. Döbbenetes dolog történt: Ivánka édesanyja megjelent a Szűzanya mellett, odament lányához és megcsókolta. Ivánka teljesen elrémül: édesanyja nem egy halotti maszk, vagy valami idegen világ arcát viselte, hanem ahogy ő, a fiatal látnok mondta: „feltámadt testében” ölelte meg szeretett anyját. Eddig a történet. „Halandó testünk összeomlik” - olvassuk a Szentírásban. Hányan, de hányan megtapasztalták a halott test „összeomlását”. Aki számomra, Testvérem számára, a szülő, a férj-feleség volt – összeomlott. Ez természetes, így is írja le Szent Pál apostol. Amerikában járt regnumi püspök-barátunk mondta: szörnyű az amerikai temetés. A halottat felöltöztetik, kifestik a szemét, a körmeit, a testét – odaültetik a ravatal elé – és ott kell a családnak „elkölteni” a halotti tort, vacsorát. Milyen szörnyű lehet: nem hagyják meghalni az embert. Mi lehet az oka? Püspök atyánk így válaszolt: „mert nincs hitük”. Amikor családtagunk, rokonunk, barátunk halálának vagyunk tanúja: keresztény hitünk ne botránkozzon meg rajta: földi testünk leomlik. „Istentől kapunk lakóhelyet, örök otthont a mennyben - folytatja Szent Pál apostol. Lassan 60 éve temetek. Láttam olyan arcot a koporsóban, mely tele volt félelemmel, láttam megnyugodott, tiszta keresztény arcot. Ezerszer láttam emberi arcokat az urnák fölé hajolva, akik keresték az elhunytat a hamvak fölött. Azok az arcok voltak a tiszták, megnyugodottak, akik hittek. Akik hittek abban, amit Szent Pál oly világosan fogalmazott meg a Korinthusiakhoz írt második levélben: „Istentől kapunk lakóhelyet, örök hajlékot a mennyben”. Visszatérve a međjugorjei Ivánkára. Az egész jelenés, annak minden üzenete kitalálás lett volna, ha nem az fogalmazódik meg, amit hitünk vall: a halottak feltámadt testben, ahogy a Szentírás mondja: „megdicsőült testben” vannak jelen Isten országában. Hogy aztán a mennyország, a túlvilág hely, vagy valami más – teljesen mindegy: a hit ad választ Halottak napjára és a keresztény ember halottak iránti tiszteletére. Az üzenet nekünk is szól: Istentől kapunk mi is „lakóhelyet, örök hajlékot a mennyben, melyet szem nem lát, fül nem hall, melyet Isten azoknak készít, akik szeretik Őt”. Nekünk is!