Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai a Szent Vér zarándoklat elé 2019. október 20-án Még 10 hely szabad ahhoz, hogy 50 főt indíthasson Bátára Óbuda-hegyvidék október 23-án! Az Önkormányzattól egymillió forintot kaptunk csíksomlyói zarándoklatunkra. (hálásak voltunk a január végi keresztény bálra adott félmillió forintért is.) Miért kaptuk ezt a támogatást? Mert Óbudán jelszóvá vált, hogy az első és a legfontosabb feladat: a közösségek építése. Mert ugyan szeretjük templomunk csendjét, templomi liturgiánk szépségét, örülünk gyermekeinknek, amikor ott „zsibongnak” körülöttünk a 9 órai szentmisén (most már lassan a 11 órai „nagymisén” is), de bennünk van az igény, hogy mi is feljutassunk egyszer az „Isten hegyére”. Így jutottunk fel együtt a csíksomlyói hegyre és találkoztunk Ferenc pápával. És még egy nemes gesztus az Önkormányzat jóvoltából: a szerdán, október 23-án reggel induló bátai Szent Vér zarándoklat, a Szent Vér ereklyéje előtti mindössze 1000 forintos egyéni hozzájárulással valósulhat meg. Ezzel a kicsiny „ereklyével” már találkoztam Garamszentbenedeken, ahol Mátyás király az ott élő bencés szerzeteseknek adott belőle megőrzésre, tiszteletre, hódolatra. Amikor 45 Óbuda-hegyvidéki zarándoktársammal együtt földbegyökerezett lábbal megálltunk a Felvidék egyik híres, katolikus, magyar búcsújáróhelye előtt – zarándoklat volt ez a javából –, azt a feladatot kaptam, hogy én vegyem ki, és nyújtsam köszöntésre a mellékoltár tabernákulumából a Szent Vér ereklyét rejtő monstranciát. Elvállaltam, bár nem tudtam, mit fogok majd „cipelni”, mit fogok majd felmutatni Híveink előtt. „Majd összeestem” a súly alatt: kb. 15 kiló súlyú volt a monstrancia, de ki tudja hány „kiló” volt mellette lelkem öröme, amikor meghatódottan álltam kezemben a Szent Vér ereklyetartóval a gyönyörű magyar, gótikus székesegyház főoltára elé, hogy mindenki: akár érintéssel, akár a monstrancia megcsókolásával imádja Jézus Szent Vérét. Nem feledem az arcokat: volt, akinek tele volt a szeme könnyel, volt, aki imádkozva, teljesen átszellemült arccal hajolt a tartóhoz, hogy megcsókolja a Szent Vért eltakaró üveglapot. Volt, aki csukott szemmel, botorkálva jött, hogy, mint aki valóban Jézussal találkozik, lelkében köszöntse Őt! Ez Óbuda katolikus közössége. Nem kirándulók voltak ők, hanem „szentségimádók”, Jézust köszöntők! Amikor havonta, elsőpéntekenként a 2 órakor kezdődő keresztút után a Szent Vér kápolnában bemutatom a szentmisét, és a hónap harmadik pénteki napján déli 12 órától délután 5 óráig szentségimádást vezet az Egyházközség világi elnöke ugyanebben a kápolnában, kimondhatatlan hálát érzek azért, hogy itt lehetek Óbudán. Köszönetet mondunk ezért mindazoknak, akiknek volt és van szívük pénzt, lehetőséget adni, hogy megmaradjunk Isten „zarándok népének” búcsújáró helyeket látogató, ott, ha kell térdre boruló, de mégis öntudatos keresztény embernek lenni! Még 10 hely szabad!