Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az évközi 28. vasárnapon, 2019. október 13-án Egyházunk a mai evangéliumban két történetet állít egymás mellé. Az egyik az ószövetségi olvasmány: a szíriai Námán története, a másik a gyógyulásáért hálát adó és visszatérő szamaritánus megható históriája. Ne azon gondolkodjunk, hogyan történtek a gyógyulások. Amit az evangélium mond, az tökéletesen elég. Arról kell elmélkedni, hogy mit tettek, hogy Elizeussal és Jézussal találkoztak. Vegyük sorra őket! A szíriai Námán. Gazdag ember, szolgái vannak, akik közül az egyik rabszolgálólány Elizeusról beszélt. Nem hisz neki, hiszen mit tud mondani egy cseléd. Mivel azonban szolgái ráveszik, elmegy a prófétához, aki meggyógyítja. Mivel a próféta nem akar semmit elfogadni, maga Námán kéri: „Adj szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár ökör elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak!” Ez az ember (mint a szamaritánus is) nem volt zsidó, de kijelentette, hogy gyógyulása után csak az őt megmentő Istennek fog áldozatot bemutatni. Kizárólag Istennek! Az áldozat. Ez az első üzenete a mai napnak: mennyire áldozat az életünk? Megvan a kényelmünk, minimális, de elég nyugdíjunk. Van (vagy nincs) egészségünk, de elviseljük. Mi életünkben az áldozat? Az, hogy pénteken nem eszünk (vagy eszünk) húst, hogy Hamvazószerdán böjtölünk (vagy nem)? Van-e áldozat az életünkben? Itt elsősorban arra gondolok, hogy megtesszük-e azt, ami nehéz, amiért meg kell harcolni, vagy aminek első tekintetre nem látjuk értelmét? Arra kérem testvéremet, ma és a hét minden napján írja fel egy papírra a szót: áldozat! És csak egy szót, egy gondolatot írjon mellé: ma mi volt az áldozatom. Ugye mindenkinek odakerül valami? A másik történet, az újszövetségi, a visszatérésről beszél. „A magára hagyott szomszéd”. Egy megható történetet mesélt el valaki, aki hozzátartozóját évekkel ezelőtt hűtlenül elhagyta, és csak akkor tért vissza hozzá, amikor meghallotta, hogy kórházba került, súlyos beteg. Úgy érezte, hálátlan volt, hiszen oly szeretettel volt iránta az idős ember. Mit vigyen be neki a kórházba? Gyümölcslevet, vagy ételt, süteményt?  Végül valami apróságot választott, úgy ment be hozzá. A betegágynál döbbent rá arra, hogy akkor tudja meghálálni a betegnek azt, amit éveken át tőle kapott, ha visszatér hozzá. És halála napjáig minden nap meglátogatta. Sőt, amikor haldoklott, ott volt az ágyánál és fogta a kezét. A visszatérő szeretet. Azt kérdezte tőlem: „ugye, egyszer majd találkozunk”? „Úgy találkozik vele, ahogy visszatért hozzá” – válaszoltam. Legyünk szíriai Námánok és hálás szamaritánusok! „Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.” (Avilai Szent Teréz)