Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az évközi 27. vasárnapon, 2019. október 06-án Ma, a terménybetakarítási hálaadás napján, amikor faluhelyen ünnepélyesen megáldják az oltár elé helyezett gyümölcsöskosarakat, hálát adva Istennek a beért gyümölcsért, terményekért, mi, a családok kicsiny „terményeiről”, a 9 órai szentmise ifjú résztvevőiről, a gyerekekről szeretnék szólni. Az első gondolat: ugye, nem haragszanak a fiatal házas Testvéreink, hogy gyerekeiket „terménynek” nevezem? Nem sértésből teszem ezt, hanem azért, mert valóban: Isten által adott, a szülői szeretet által védett (a várakozás ideje), a földből kinövő (születés) kicsiny „növénykék” ők, naptól-esőtől, hidegtől, mindentől jogosan féltett: „termények”. „Amíg a világon nem küzdenek eléggé hatékonyan a föld jobb klímájáért, addig nem szülnek” - ez valamelyik „eszement” amerikai politikai párt jelszava. Mi keresztények mit teszünk? Mi egészen másként gondolkodunk: nekünk minden kicsiny „mag”: élet és jövő, kereszténység és magyarság: ezért örülünk a sok keresztelésnek, amelyek templomunk statisztikái között a „rendelt” szentmisék után az egyik legnagyobb számú. Mit szeretnénk tenni ezekkel a gyerekekkel, hogy valóban „termések” legyenek Isten, a haza és a család oltárán? 1. Az ősz folyamán hófehér pelerint, köpenyt terítünk a gyerekekre, amikor bejönnek a templomba, hogy hozzászokjanak ahhoz, szent a templom, és ezen a szent helyen imádkoznak, esetleg játszanak, a kicsik talán még szaladgálnak, a nagyobbak, mint ministránsok szolgálnak, vagy mint „csak” résztvevők láthatók. (Úgyis leszoktam már arról, hogy megszámoljam őket, hiszen éppúgy nem lehet, mint a kisbárányokat se… – de legalább itt vannak, láthatóak.) 2. Az első eredmény kitűnően sikerült: az a gyerek, akivel alig bírnak szülei (kisfiú), teljes nyugalommal hordta, közben rajzolt, színezett. Az a kislány, aki megkapta a fehér ruhát, láthatóan boldog volt, és úgy viselkedett, mint egy igazi „menyasszony”. 3. Amikor majd látni fogjuk őket ilyen kicsiny, fehér ruhában a szentmisén, gondoljanak arra, hogy ők a mi „terméseink” – boldogságunk, életünk! De jó lenne, ha egyre többen lennének Óbuda-hegyvidéken! 4. Akik pedig velem együtt megöregedtek, ne felejtsenek el imádkozni a „terményekért”, jövőnkért, életünkért! Isten éltesse, áldja meg a Szentháromság plébánia kicsiny terméseit!