Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai azokhoz, akiknek “van szíve a szegényekhez”, 2019. augusztus 11-én Jézus szavai jutnak eszembe: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis, és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és felkerestetek.” (Máté 23.34-35) Amikor idejöttem Óbudára, úgy gondoltam, hogy csak meg kell említeni Krisztus üzenetét, és egy plakátot kell hozzá készíttetni, és élni fog Óbuda-hegyvidéken is a karitász. Meg is kértem plébániánk egyik munkatársát, Zsuzsát, hogy fogadja a jelentkezőket, és készítsen tervet arról, hogyan teljesítsük Jézus Urunk felszólítását. Akik jelentkeztek, azoknak munkája csodálatos. Például egyikük az Újvár utcai otthon időseit vette „szárnya alá”. Többen Karácsonykor és Húsvétkor ajándékokat készítettek száz öregnek és ötven ápolónővérnek. Nem szabad elfelejtkezni a gyerekeknek készített sok-sok ajándékról sem, és - az immáron négy éve minden vasárnap - a 9 órai szentmise utáni „kínálásról”. Így tudtunk összegyűjteni „megszámlálhatatlan” mennyiségű kicsit, akiknek „van szívük Jézushoz”. Ki ne emlékezne arra, hogy a nagy ünnepeken - Karácsonykor és Húsvétkor - szép ajándékokat készített Karitászunk. Az elmúlt Karácsonykor 200 tő „chamacyparist” kicsiny fenyőt (örökzöld hamisciprust) adtunk, elsősorban azoknak, akiknek Karácsonyra még egy kicsiny, élő karácsonyfa sem jut. Karitászunk munkája a Kolosy pékségből kapott sokszor hatalmas mennyiségű péksütemény átcsomagolása és szétosztása. Bőven jutott belőle a Miklós utcába a Máltai Szeretetszolgálatnak, a Jó Pásztor nővérek Anyaotthonába, az Újvár utcai időseknek és a Jablonka úti nővéreknek. Mindezek az adományok sokszor havonta, de nagy ünnepek előtt szinte hetente munkát adnak karitászunk szorgos munkatársainak. (Legutoljára e héten vittünk öt rekeszre való kakaós csigát, rétest és más édességet a Magdi testvéréknél táborozó regnumi kisgyerekeknek). Él a Karitász, bár sokan elégedetlenek: még többet tegyünk, és ne csak alkalmanként, az ünnepekhez kötötten, hanem rendszeresen segítsünk. Nem szabad elfelejtkezni a kárpátaljai katolikus testvéreinkről sem. Karitászunk az első esztendőben tankönyveket és gyerekregényeket küldött, a következő évben ruha és cipő adományokat, idén tavasszal pedig olyan mennyiségű tartós élelmiszereket, hogy a konzulátusnak kellett segíteni az átvitelben. Sikerült elintézni, hogy idén nyáron a szaléziak tiszafüredi táborában húsz kárpátaljai iskolás nyaralhatott. A karitászos munka lelkületét Szent Kalkuttai Teréz anyától próbáljuk megtanulni. Legalább négy éve, a Mária Rádióban minden hónapban egyszer, első szombatonként reggel kilenc órakor szentmisével kezdünk, utána a Rádió hullámain keresztül „az egész világot” igyekszünk tanítani, hogyan kell a karitász munkát igazán jól végezni, „Teréz-anyásan”. Arra gondoltunk, hogy aki meg akar tanulni „Teréz Anyául”, és itt, Óbudán szeretne segíteni a szegényeknek, meghívjuk a XIII. ker. Gogol utca 28-ba, a Mária Rádióba a szeptemberi első szombaton, reggel 9 órára. Aki „nem talál oda”, azt szívesen elvisszük autóval. Azért, hogy tudjunk minél többen úgy adni, ahogy Teréz Anya adott, szolgálni úgy, ahogyan Teréz Anya szolgált, és kerületünkben, plébániánk hatalmas körzetében megvalósítsuk, megéljük Jézussal a szolgáló szeretetet. Ugye, Óbudán is egyre többen lesznek olyanok, akiknek van „szívük a szegényekhez”? Keressük a plébániát, Ferenc atyát.