Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya üzenete azoknak a gyerekeknek, akiknek “van szívük”  Jézushoz, 2019. augusztus 04-én Kik lehetnek azok? Hiszen apának és anyának is van szíve a családhoz, a nagyinak hozzád, unokához. Hát elárulom: ministránsnak nevezik. Magyarul ez a szó szolgálattevőt jelent, - szeretem Jézust, ott állok mellette, nem engedem, hogy bántsák, hogy bármi baj érje. Ilyen római fiatal volt Tarzíciusz, (talán) az első ministráns is. Bár szerintem Szent János apostol is az volt az utolsó vacsora termében – majd 2000 évvel ezelőtt. Amit Tarzíciuszról tudunk: szeretett játszani, csavarogni, (hogy mennyire szeretett tanulni, nem tudom), nagyon szerette a szüleit – bizonyára a tesóit is – és Jézust! Ott „lábatlankodott” a katakombában szorgoskodó keresztények között. Elfelejtettem mondani: nagyon megbízható srác volt. Ha valamit rábíztak, teljesítette. Ha egy időst haza kellett kísérni, ha egy beteghez valamit el kellett vinni – szívesen megtette. De a legjobban Jézust szerette. Ezt a katakombák izgalmas, kacskaringós folyosóin tanulta meg a felnőttektől, akik szüleikhez hasonlóan vasárnaponként részt vettek a szentmiséken. A szentmisék végeztével valakinek el kellett vinnie a betegekhez az Úr Jézust, az Oltáriszentséget. Kérdezték, ki vállalná, hogy Róma távolabbi kerületébe elviszi az Úr Jézust! Tarzíciusz jelentkezett, mert élt már benne a vágy: ő szívesen vinné Jézust. Csodálkoztak rajta, amikor jelentkezett, hiszen még gyerek volt, – de odaadták neki Őt egy kicsiny fehér táskában. Tunikája alá tette, vagyis az egy darabból szőtt, földig érő ruhába, és elindult. Olyan volt, mint a többi gyerek. Vidám és jóarcú. Egy valamiben különbözött: szinte látni lehetett rajta, hogy ruhája alatt visz Valakit. Meglátták az utcán csavargó gyerekek (régen sem szeretett tanulni minden gyerek, inkább kint voltak az utcán, játszótereken), akik először hívták játszani, de ő nem akart. Kérdezgették: miért nem jössz? És amikor körülvették, és látták, hogy valamit rejteget a tunikája alatt, gyanút fogtak: biztos kincset visz magával. Több sem kellett nekik: megtámadták. És mivel nem adta oda nekik a legértékesebb kincsét: Jézust – megölték. Megölték – de nem adta. Tunika: van ministránsruhád, ha jössz ministrálni. A sekrestyében veheted majd fel, és a szentmisén az oltár körül, Jézus közelében szolgálsz. Ruhád alatt: tiszta szíved, mert normális vagy, még ha időnként „ki is borulnak” a szüleid: ’nem lehet ezzel a gyerekkel mit csinálni’. Dehogynem lehet! Mert azzal, hogy jókedvű vagy, azzal, hogy játékos vagy, hogy jóra törekvő vagy: Jézust szerető lehetsz. Ha közéjük akarsz állni, szeretném, ha ezt a levelet, amit a szentmise után hazaviszel, vagy odaadnak neked a családtagjaid, otthon elolvasnád. Ha tetszik a lehetőség, akkor egyszerű a dolgod: vasárnap a szentmise után keresd meg Attilát (tudod, azt a magas fiatalt) és mondd meg neki, hogy szeretnél ministráns, „Tarzíciusz” lenni”! A többit majd megtudod, megmondják: hiszen ebben a templomban a ministránsok hiányoznak leginkább, a hozzád hasonló, tiszta szívű fiúk és lányok! Nyáron „Sok időd van”,. hétköznap is eljöhetnél ministrálni. Az iskolaévben  már neked is megfelelő beosztás szerint teheted! Legyen szíved Jézushoz! Szeresd, mint Tarzíciusz szerette!