Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Nagyböjt 3. vasárnapján 2019. március 24-én Az idei nagyböjtöt a csend gondolatával szeretnénk eltölteni. Mindennapi életünkben „hiánycikk” a csend. Zaj van a villamoson, autóbuszon, vásárláskor, a gyerekeknek az iskolában, (szegény tanárok). De zaj van a munkahelyen, és még otthon is. A „csend nagyböjtjét” Hamvazószerdán hirdettük meg: legyen az idei Nagyböjt Óbudán a csend nagyböjtje. Nem áll távol a gondolat Jézus Urunk „nagyböjtjétől”. Hiszen a negyven nap a pusztában, a csendben telt. Nincs nyoma annak, hogy mit imádkozott az Úr a pusztában, mit evett, hogyan élt. Csak annyi, hogy míg Keresztelő János a pusztában Izaiás szavait idézte, amikor így szól: „A pusztában kiáltónak ez a szava: ’Egyengessétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!’ - addig Jézus 40 napos böjtjéről csak annyit mond Máté evangélista, hogy „A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt.” Ezért neveztük el a nagyböjtünket, és azóta is, naponta szólunk az elmélkedésekben a csendről. Lehet válogatni a csendről szóló mondatok között, hiszen minden szentmisén arról beszélünk, hogy „A szív csöndje felé vezető út maga is csöndben valósul meg.” „A csönd csöndben készül és csöndben növekszik.” Vagy még egy gondolat: „A csönd az egyetlen eszköz arra, hogy belépjünk Isten nagy misztériumába.”   Ezen a vasárnapon, a „csönd vasárnapjainak” egyikén, ezzel a gondolattal szeretnénk megajándékozni Testvéreinket: „A csönd ismeretlen vidék felé sodor minket, aki maga az Isten”. Mit jelent ez a nagyböjti gondolat? Az elmélkedő ember vágyát fejezi ki, aki szeretné „megfogni” Istent, és rájön arra, hogy az ehhez vezető út a csend. Gyerekkorom nagy élménye volt a horgászat. Társaimmal együtt, ha lehetett, kimentünk a Kaposra. Vittem a horgászfelszerelésemet, és ott ültünk - jókedvű, vidám, hangos gyerekek, - csendben várva a „fogást”. Mintegy Istent várva kell csendben lenni. Aki nem tud imádsága előtt elcsendesedni, nem fog a „Csend Istenével” beszélgetni. Aki nem tud nyugodtan várakozni, hogy a csendben megérezze Istent, - mint a gyerekhorgász a megmozduló horgászbotot, - nem fog Istennel találkozni. De ha imádságom elején meg tudom teremteni magamban a csendet, olyan világok felé sodródok, ahol már nem valami, hanem valaki vár: az Isten. Kívánom, hogy a jövő hét nagy csendben teljen, és a csend mélyén Jézussal találkozzam, a Nagyböjtben szenvedésére és halálára készülő Istennel! Értékes Nagyböjtöt kívánunk!