Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az évközi 7. vasárnapon Papi továbbképzésen voltam. Arról beszélgettünk, arról szóltak az előadások is, hogyan építi fel az IEC, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vezetősége a jövő évi világkongresszust. Csodálatos élményként említették, hogy kb. 5000 gyermek elsőáldozását tervezik a jövő évi világtalálkozón. Hadd lássa ország- világ, mit jelent nekünk, magyaroknak, az Oltáriszentség, - népünkből milyen sokaknak fontos Jézus az Oltáriszentségben. Visszatérő téma volt a szentségimádás és az imádság gondolata. Nálunk sincs így másként: az otthoni ima, a hétköznapi és vasárnapi szentmise, és péntekenként, valamint 3. péntekeken a déli 12 és délután 6 óra közötti szentségimádás nagy kincsünk.  Mert ami mindig, és mindent összeköt: az az ima. Múlt vasárnapi templomi hirdetésünkben Mindszenty József hercegprímásra emlékeztünk. Két élményt idéztem, lelkemben évtizedeken át ’félve’ őrzött titkot vele kapcsolatban. Utolsó találkozásom, és Óbudára ”jövetelem” oka, titka Mindszenty József volt. Hogy most itt lehetek, neki tudom be, ő volt az, aki így vezette utamat. Igen, Magyarország prímásának titka az ima volt. Amikor ott, Józsefvárosban a Conti utcában éveken át őrizték, fogva tartották, ezt is el akarták venni tőle. Olvashatjuk, hiszen az „Emlékeim”-ben említi, hogy éveken át tartó börtönévei alatt nem a verés és a kínzás, nem a kommunista terror szörnyűsége volt a legrosszabb, hanem az, hogy nem hagyták imádkozni. Ki volt adva börtönőreinek, hogy amikor a kémlelőnyíláson benéznek és imádkozni látják rabjukat, rohanjanak be, és verjék meg. „Mindszenty nem imádkozhat” - szólt a parancs. És kínzói, akik ma jól megérdemelt nyugdíjukat élvezik, annak idején még imádkozni sem hagyták! Mi az ima? A papi továbbképzésünk előadói nagyszerű gondolatokat mondtak, módszereket ajánlottak az imádságról. Igazuk volt, igazuk van: az imáról csak „fejedelmi többesben”, nagyszerű szavakkal lehet beszélni. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy csak azt mondjam, ami számomra az imát jelenti: az ima szeretetem válasza Istennek. Ő „kezdte” életemben a beszélgetést. Ő hívott meg, Ő szeret és Ő vezet. Nekem nincs más dolgom, csak az, hogy válaszolok Isten meghívó, megtartó szeretetére – azzal, hogy viszont, vagyis „visszaszeretem” Jézust. Ma ezt az egyetlen szót jegyezzük meg: „visszaszeretet”, és minden más felesleges. Hogy milyen nehéz? Igen. Könnyebb adni valamit Istennek. Ma ez az egyetlen szó legyen az, amit „üzenek” Testvéreimnek.