Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Elmélkedő gondolatok Pilinszky Jánostól az évközi 3. vasárnapon Nagyon szép gondolatokat találtam az Új Ember 1965. május 2-i számában Pilinszky Jánostól, a híres költőtől. Azt hiszem, értékes táplálék lesz ez plébániai hirdetéseink olvasójának: „A teremtés Isten szeretetének műve, ezért a teremtés gyökeres megragadására főként szeretetünk képes. Valakinek a létét igazában akkor értjük meg, amikor azt a valakit szeretjük. Akit szeretünk, annak létezését lehetetlen kétségbe vonnunk, s minél inkább szeretünk valaki, vele együtt annál indokoltabbnak érezzük magát a világ egészét is. Szeretet nélkül közelítve a világhoz, könnyen érezhetjük értelmetlennek, képtelennek a teremtést, De nemcsak a teremtést, hanem emberi világunk szeretetének műveit is. Kívülről nézve a szeretet élete megközelíthetetlen. Amikor viszont szeretettel tudunk közelíteni a világhoz, nemcsak a teremtést közelítjük legmélyebben, hanem magához a teremtő Istenhez is közelebb kerülünk. Hogy hallgat? Hogy messze van? Ellenkezőleg: olyannyira közelünkben van, hogy ha még egy lépést tenne felénk, személyiségünk, a teremtés minden önállóságát szüntetné meg vele. De a megtestesüléssel tulajdonképpen ez az utolsó, ez a „lehetetlen” közeledés is megtörtént. Azóta egy sugárnyi rés tátong a világ falán: Isten szeretetének világunkba való belépésének helye. A teremtéstől a passióig: minden pillanat e szeretet történetének láncszeme, mely a köztünk lakó szentostyában nyerte el legtökéletesebb belső kifejezését. A szent ostya Isten jelenléte és csendje közöttünk, foghatóan és fölfoghatatlanul, mint maga a szeretet. Rejtőző Isten? Igaz, a csend mögött közöny is lakhat, üresség is lapulhat. De az ostya csöndjét megelőzte a kereszt csendje, s az ostya csöndjében azóta Isten keresztje áll. S hogy ez mit jelent, talán Simone Weil ihletett gondolata érzékelteti legszebben: Vajon az, hogy az emberiség ősidőktől fogva két száraz fadarabból csiholt tüzet, nem a legősibb, legegyetemesebb előképe Jézus keresztjének? Tűz és kereszt. A kereszt két száraz ága – és az isteni szeretet tűzvésze!” Ezen az évközi „csendes vasárnapon”, amikor az Egyház visszaidézi Lukács evangéliumának első sorait, túl a Karácsonyon, jó érzés Isten „közeledéséről” elmélkedni.