Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az 1956-os forradalom és szabaságharcra emlékezve 2018. október 21-én Tóth Bálint költő gondolait idézem mindenekelőtt. Fiának írta a szabadságról, szabadságharcról, becsületről, életről, halálról. Fiamnak (részlet) Sem öröklét, sem gyémánt tudást nem adhatok, boldogságot se békét, s nem rejthetlek el biztos menedékként, gonosz ne lásson, s a gonoszt ne lásd… De tudd: csábít vagy taszít a jelen, ellenállni sohasem reménytelen, s bár bukjék, nyer az igaz gondolat…. Így éreztük mi is 1956. októberében és a következő hónapokban az esztergomi Ferences Gimnáziumban. Társaimnak majd’ fele prefektusunk vezetésével Nyugatra ment. Osztálytársaim nagy része hazautazott szüleihez, vagy ők jöttek értük. Néhányan „lézengtünk” csak a nagy termekben, hálókban, ebédlőben. Volt időm, hogy gondolkodjam: mehetnék én is, megváltozna az életem, hiszen azt a világot, melyet elénk vetített a rendszer, az ideológiát - én sem akartam. Azon a reggelen, amikor Vazul atya vezetésével osztálytáraim kimentek a kapun, egy dolog tartott vissza attól, hogy velük menjek. A hivatásomon gondolkodtam hónapok óta. Ki akarok lenni? – S amit kisgyerekkoromban olyan természetesen tartottam, hogy pap akarok lenni, most tudatosan fogalmazódott meg bennem hivatásként: itthon maradok, és „népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani”. Igen, 1956 októberében fogalmazódott meg bennem a hivatás tiszta tudata. Szeretettel hívom Testvéreimet október 23-án, az este 6 órai szentmisére. Imádkozzunk együtt azokért, akik 62 évvel ezelőtt ezekben a napokban haltak vértanúhalált! Imádkozzunk fiataljainkért, hogy világos tudattal válasszák azt, amire az Úristen hívta őket.