Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai június első vasárnapján, 2018. július 01-én Márk 5.21-24 és 35-43. Márk evangéliuma kilencszer említi Jézusnak az asszonyokkal való kapcsolatát. (Azt hiszem, ez „hazulról” való, hiszen tudjuk, hogy a „Márknak nevezett János” édesanyja készítette az utolsó vacsorát az Úrnak, az ő házában volt az utolsó vacsora, Márk természetesnek vette, hogy édesanyja – és általában a nők – részt vesznek az Úr életében. Itt Jézus és az asszonyok találkozásának két megrendítő példájának lehetnek tanúi az olvasók. Az egyik Jairus leányának feltámasztása, a másik a vérfolyásos asszony története.  Az egyik a „kamasz” kislány, a remény, a jövő, az utánpótlás feltámasztása (hiszen annak idején ebben a korban mentek férjhez a lányok), a másik a betegség egyik szomorú esetének gyógyításáról szól az evangélium, mégpedig minden kertelés nélkül: egy vérfolyásos asszony meggyógyításáról. Mindkét történet azzal kezdődik, hogy valaki felkeresi Jézust, a gyógyítót. Utunk az Istenhez éppoly természetes, mint utunk az orvoshoz, a gyógyítóhoz. Hol kezdődik? Azt hiszem, senki sem tudja – csak annyit tudunk, hogy nem volt még ember a földön, aki bajban, betegségben nem mondta volna: „Istenem, segíts meg”. (Mint a régi idők párttitkára: műtétre készülődve, amikor feltették a műtőasztalra, ezt mondta: „Mit mond ilyenkor egy igazi párttitkár: Istenem segíts meg!”) Mindkét történet egy olyan személy meggyógyításával végződik, aki reménytelen helyzetben volt. A kislány meghalt, az asszony 36 éve szenvedett ebben a (nemcsak) kellemetlen betegségben. Hogy miért tette egymás mellé ezt a két példát Márk, nem tudjuk. Lehet, hogy csak azért, hogy megerősítse mindkettővel: Jézus az igazi gyógyító! Hozzá képes mindenki „rezidens”, és ha nem igazi orvos, akkor sarlatán. Az a mód, ahogyan Márk összefonja a két történetet, mutatja, hogy Márk egy olyan fontos üzenetet akar közölni, ami mindkét történetben megtalálható: „Ne félj, csak higgy!” A kislány apja azután is hisz Jézusban, hogy meghallja lánya halálának hírét! Jézus megengedi neki, hogy tanúja legyen gyógyító érintésének és szavának, megláthatja, amint kislánya újra élve járkál. Sőt, ételt is kér a gyerek számára, mert a halálban „megéhezett”. Az asszony Jézus érintésével nyilvánítja ki hitét, és azáltal is, hogy félelme ellenére előlép. Megtanulja, hogy hitének jutalma a békesség és az örök egészség! Jairushoz és az asszonyhoz hasonlóan Márk minden kor keresztényeit arra buzdítja, hogy a betegek és a haldoklók érdekében őszinte kérelmeinkkel, bizalommal közelíthetnek Jézushoz. Így olvassuk a két történetet, ma július első vasárnapján!