Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya Biblia magyarázata Keresztelő Szent János születésének ünnepén (Lukács 1.57-66), 2018.június 24-én Az Egyház, egyik jeles ünnepén, Keresztelő Szent János születésének napján így elmélkedik: János születését áthatja az öröm. Örül Erzsébet és vele a szomszédok és a rokonok. Örülnek, mert gyermek született, méghozzá olyan anyától, akit meddőnek tartottak, és aki már koros volt. Az üdvösségtörténetnek ez az órája különösen értékes volt! A szívbeli öröm dicsőítő énekben tör ki – az öröm meg kell, hogy szólaljon! A nagy „irgalmat gyakorló” Isten: könyörülő, nagy tetteinek hálás elismerése örömet szerez. Nemcsak annak, aki az irgalomban részesült, hanem azoknak is, akik ezt elismerik és magasztalják. Mert fel kell ismerni az örömet és ki kell mondani a hála szavait. Erről beszél Szent Pál a Filippiekhez írt levelében: „Ha hitetek szent szolgálatáért az áldozati oltáron áldoznak is fel, örülök és szerencsét kívánok hozzá mindnyájatoknak. Örüljetek hát ti is, és kívánjatok szerencsét nekem” (Fil.2.17) Ezért ünnepel ma az Egyház. Ünneplünk, mert nem élhetünk szomorúságban, keserűségben, örökös elégedetlenségben. Nem szabadna átvenni ennek a világnak a stílusát, hogy semmi sem jó. ’Nem jó, ami ma történik és eleve nem jó, ami holnap történhet.’ Ebben az örömtelen, szürke világban a Sátán hatalmát véljük felfedezni. Az ördög fél az örömben élő embertől, attól, aki észre tudja venni Isten csodálatos világát, és meg tudja tapasztalni a mindennapok egyszerű, kicsiny örömeit! „Szerencsét kívánok mindnyájatoknak!” – írja Szent Pál. Nem értjük, hogy mit akar ezzel a gondolattal kifejezni. (Régebbi fordításban: „Még ha a hitetekért hozott áldozatos és szolgálaton felül véremet is ontják, örülök, és együtt örvendezek mindnyájatokkal.”) Itt fogalmazza meg Szent Pál azt, ami a keresztény ember öröme: öröm a szenvedés, az üldöztetés, és a halál. Mert „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetéről? Üldöztetés, szenvedés vagy halál? Mi mindezeken diadalmaskodunk Jézus Krisztus által”. Ehhez kívánja Szent Pál olvasóinak „szerencsekívánságát”. A szenvedés nehéz, de boldogság, tanítja az Egyház: és ha ott állnak mellettünk, mögöttünk a Testvérek, sokkal elviselhetőbb, hiszen tudom, hogy „szurkolnak” értem, azért, hogy sikerüljön ez az áldozat. Legyen szerencsénk, ha nehézség ér, mint Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját, aki nagy szenvedések árán hordozta fiát, Jánost. És örüljünk annak, hogy Isten megadja nekünk szenvedésünk jutalmaként az eredményt: újjá születhetünk a Szentlélek erejében!