Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai 2018 májusának első vasárnapján A „legszebb hónap alkonyán”, májusban az egyik legszebb énekkel köszöntjük Jézus édesanyját. Valóban, az esztendő legszebb hónapjába léptünk, amely tele van ünnepekkel. Ha csak végigolvassuk hirdetéseinket, láthatjuk, hogy mennyi olyan esemény lesz, amelyek számunkra kedvesek lehetnek. Hogyan ünnepeljünk? A régi, falusi világ szép szokását láttam ötven évvel ezelőtt Győrben, ahol első plébánosi helyemet töltöttem. Mivel az utcák még egyszerűek voltak, és a házak meszelt otthonok, ezért az ünnepnek látható jele volt, hogy kimeszelték a házak homlokzatát és fellocsolták az utcákat. Valóban ragyogott a falu, és a hívek is! Hiszen régi szokás szerint minden ünnep „alkonyán”, az előző este késői óráiban gyóntattam, hiszen a falu jóérzésű hívei gyónni jöttek. Hogy ne csak a külső, a lélek is tiszta legyen. Az igazi ünnephez a tiszta lélek is hozzátartozik! Gyerekkorom nagy élménye volt, hogy egy-egy ünnep előtt apám elővette a ”vallási irodalmat” - így nevezte. És felolvasta mindazt, amit egy-egy ünneppel kapcsolatban talált. Megtanultam, tudtam, hogy egy-egy ünnep mit jelent, mióta él a keresztény ember emlékezetében, hogyan tartották meg századok során, és milyen üzenete van a mai ember számára. Az ünnepi asztal – gyerekkorom „szépségéhez” tartozott. Nem a mennyiségben, hanem a szeretetben, amivel anyám megajándékozott bennünket. A „tischleinezés” - azt hiszem -, sok családban dívik ma is. Anyám finom ételét gyorsan megettük, de órákon át beszélgettünk, emlékeztünk, tervezgettünk, ünnepeltünk. Az ünnepben számomra nehéz feladatot jelentett a rokonok látogatása. Főleg idős nagynéném köszöntése viselt meg gyerekként, aki nagyon szeretett, csak én nem szerettem azt, hogy annyira szeretett. Ma olyan mindennapos az állandó kapcsolattartás az okos telefonon, az interneten. Egy pszichológus mondta: hiányzik az intimitása, a lelki mélysége az emberi kapcsolatoknak. Milyenek ma a mi ünnepi látogatásaink? Minden ünnep csúcspontja a szentmise volt. Nem szerettem „öltözködni”, de az ünnepeken, még akkor is, amikor nagyon szegények voltunk, tiszta ruha, és elfogadható „külső” volt apámon és rajtam. Együtt mentünk a szentmisére, együtt áldoztunk. Az öreg „öspörös bácsival” pedig sokáig beszélgettünk a plébánián, - az ünnep egyházi volt. Engedtessék meg egy gondolat: május elsején módom volt beletekinteni a televízió-műsorokba. (Eszembe jutottak a régi május elsejék, sörrel, virslivel, nagy felvonulásokkal…) Látva a képeket, napjainkban elég kevés helyen szerveznek közös programokat, és bizony némelyek szegényesek is voltak az idei május elsején. Nem tudom,  vagy tudom az okát? Bár a világ nem igazán tud szépen ünnepelni – főleg itt, Magyarországon is van mit javulnunk ezen a téren -, de mi ünnepeljünk! Az egész májust végig lehet ünnepelni – együtt a Szűzanyával, családunkkal, templomunkkal, közösségünkkel!