Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Húsvét 5. vasárnapján, 2018. április 29-én A termés. Fiatal jegyespár kérdezte múlt szombaton az esti szentmise után: „Hát ilyen kevesen járnak templomba? 20-30 év múlva már üresen fognak állni a templomok.” Elmagyaráztam, hogy a szombat esti szentmise azoké, akik vasárnap nem tudnak részt venni a közösség ünnepi találkozásán. Jöjjenek el a vasárnapi szentmisékre: sok fiatalt, gyereket és időset fognak látni. Ez a gondolat jutott eszembe ma, a „jó termésért való imádság” vasárnapján, a szőlőtőről és szőlővesszőkről olvasott evangéliumra figyelve. Először is azokra az atyákra emlékezem, akik életüket, szolgálatukat adták Óbuda-hegyvidéknek. Egyikükre, Vigassy Mihály atyára gondolok ma, aki rehabilitálódásának „szabadnapján” a Csúcshegyre gyalogolt fel, oda, ahol évtizedekkel ezelőtt vasárnaponként szentmisét mutatott be. De mondhatnám tovább a plébánosok sorát: kezdve Draskovits Károlytól, aki rokonom volt; és templomunk építőjét: Elzer Ferenc plébánost, aki egy templomot „ajándékozott” a közösségnek. De tegyük hozzá azt a 45 káplánt, 6 diakónust és sok kisegítőt is, akik az 1950-es évektől kezdve itt szolgáltak (25 év óta már nincs káplán Óbudán). Könnyű a régiekre hivatkozni, velük büszkélkedni. De mit mondjunk jelenünkről, arról a világról, melyet mi, ide járó hívek építünk? Nagyon restelkedtem, amikor a múlt héten egy családközösségi találkozón egyik osztálytársam, szókimondó és kritikus (egyházi iskolába járt) mondott közösségünkről. Arról, hogy milyen sokan járnak a „Vörösvári útra”, mennyire kedvesek a gyerekmisék, és milyen értékes minden, ami a 11 órai szentmisén történik. Majd a föld alá süllyedtem zavaromban, és mégis örültem. Sok évtizedek papi munkája – a 8 plébános és a 45 káplán, 6 diakónus  szolgálata - valóban gyümölcsöt termett. Visszatérve a Csúcshegyi kápolnára, olyan öröm tudni és készülni arra, hogy a szentélyben látható kicsiny harang visszakerül a kápolna falára, hogy hirdesse a Szűzanya szeretetét. Ezt írták rá a harang köpenyére: „Hirdesd a hegytetőn Mária tiszteletét!” „Isten termése” vagyunk, hiszen nem fogy el azok száma, akiknek fontos a szentmise, a templom, az Egyház. A fiatal pár készül az esküvőre. Vajon megérzik-e, hogy ők is Isten népéhez tartoznak, Isten szőlőjének termése kell, hogy legyenek? (Buzdító elmélkedés lett a mai „Ferenc atya gondolataiból”, pedig teológiai írásra gondolt először. De így jár egy pap, itt Óbudán, aki hetente együtt tud lenni azokkal a gyerekekkel és felnőttekkel, akiknek fontos az Isten. A Pünkösdre készülő „Szűzanya pünkösdi háza” is ezt a célt fogja majd szolgálni. Mit mond az Egyház a templomszentelés szentmiséjének bevezetőjében? „Jó annak, aki a Te házadban lakhat Uram!” Így legyen!