Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai Nagyböjt 4. vasárnapján Olyan jó nekem! Minden nagyböjti napon kapok egy diót. Igen, egy diót, interneten, kép formájában. Napi munkámat, nagyon sokszor ezzel a „dióval” kezdem. Időnként olyan „jámbor”, egy szép gondolat, és semmi több. Időnként azonban komoly számonkérést mond nekem, és ugyancsak harcolok azért, hogy teljesítsem. A hét egyik napján Vianney Szent János egy gondolatát hozta a dió: „Kövessétek ezt a szabályt a mindennapotokban: „Semmi olyat ne tegyetek, amit nem ajánlhatnátok fel Istennek”. Vianney Szent János az újkor szentje, a „dicsőséges”, a „nagy” francia forradalom idején született. A nagy szabadság, egyenlőség, testvériség nevében szigorúan tilos volt templomba járni, a papnevelő szemináriumokat bezárták, és ha valaki pap akart lenni, a püspökök kiadták egy plébániára, hogy ott tanulja a „szakmát”. Így az írni, olvasni alig tudó fiatal parasztgyerek egy mély lelkű paphoz került, aki nem engedte kétségbeesni és elkallódni: tanította, nevelte, formálta, hogy jó pap legyen belőle. Annyira gyenge volt „szellemileg”, hogy a felszentelése utáni időszakban csak gyerekeket gyóntathatott. Mindezt felajánlotta Istennek. És ez a végtelenül egyszerű pap aztán csodát tett abban a faluban, ahová helyezték. Sokakat elvezetett a szerető Istenhez.  Az emberek, ráérezve Vianney Szent János életszentségére, órákat álltak, vártak gyóntatószéke előtt. Ő, aki fiatal korában csak gyerekeket gyóntathatott, idős pap korában nemcsak az egyszerű embereket, hanem tudósokat és művészeket, Párizs és a francia világ nagyjait is fogadta gyóntatószékében. Amikor meghalt, akkor döbbentek rá az emberek, hogy egész életét végtelen egyszerűen, szegényen élte, de nagy küzdelemben a sátánnal. Az ágya félig szét volt szedve, mert az ördög hosszú órákon át kínozta és tönkre akarta tenni. Minden szenvedését felajánlotta Istennek! Vianney Jánostól, az ars-i plébánostól való az a mondás, amivel ma szeretném megajándékozni Testvéreimet. A szem dió, aminek önmagában nincs nagy értéke, nekem és így testvéreimnek is ezt üzeni a mai nagyböjti napon: „Semmi olyat ne tegyetek, amit nem ajánlhatnátok fel Istennek!” Mit tegyünk ma? Semmit. Üljünk és semmit sem tegyünk, üljünk és semmivel se foglalkozzunk: csak azzal, amit „felajánlhatok Istennek”! Elindulok a munkahelyemre. Felajánlom Istennek. A kellemetlen kolléga megint kiszemelt, hogy piszkáljon: felajánlom Istennek. Nehéz a munka: szinte “belegebedek”. Felajánlom Istennek. Otthon vagyok, és nehéz betegséget hordozok, felajánlom Istennek! Már megint nem aludtam éjszaka: felajánlom Istennek! Elviselhetetlen a család, az anyós, az após, a rokon. Felajánlom Istennek! Ugye, milyen egyszerű és milyen nagyszerű gondolat?! Egy értékes nagyböjti jó feltétel, amit egy a XIX. században élt jámbor lelkipásztor, egy mélylelkű plébános és szent üzen nekünk! „Jézus Krisztus módot talált rá, hogy felmenjen a mennybe és ugyanakkor itt maradjon a földön. Megalapította az imádásra méltó Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradhasson és táplálhassa lelkünket; hogy vigasztalhasson és társunk lehessen.” (Vianney Szent János)  
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink