Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya nagyböjti gondolatai 2018. március 04-én Nagy Szent Gergelyt idézem a mai vasárnapon nagyböjti, heti programként, feladatként: „Ne törődj azzal, hogy mit birtokolsz, egyedül azzal, hogy ki vagy!” A több mint 1600 éves idézetet azért őrizte meg Egyházunk, mert nagyon fontosnak tartja, hogy más legyen a mentalitása a keresztény embernek, mint annak, aki csak ebben a világban hisz. Azért, hogy a Nagyböjtben azzal törődjünk, ami a lényeges, azzal milyen keresztények vagyunk! Vegyük sorra ezt a két gondolatot! A birtoklás vágya ősi, „ősemberi” vágy. A mamutagyaron, vagy a leölt vadállat véres húsán veszekedő „ősember” mentalitásával szemben nekünk, keresztényeknek egészen másnak kell lennünk! Hány családi élet ment tönkre a birtoklás „vágyának” mérhetetlen kapzsisága által. Épp most vált el a házaspár, pedig még templomban is megesküdtek, mivel az idős szülők szétrombolták a fiatalok boldogságát azzal, hogy „nekik annyi van – nekünk sokkal kevesebb”!  Válásuk oka: „a mamutagyaron veszekedtek”. A Nagyböjtben érdemes lenne végiggondolni „mamutagyarainkat”, a rejtve őrzött, eltitkolt „véres cafatokat” (bocsánat a hasonlatért!). Mert a „birtoklás” vágya titokban, észrevétlenül belopózik mindenhova, így Óbuda-hegyvidék templomba járó híveinek lelkébe is. Éppen ezért a jövő héten leltározásra hívjuk Testvéreinket. Nem szükséges, hogy olyanok legyenek, mint én, például könyvek dolgában: amit nem veszek kezembe ötven éven keresztül, azt adjam tovább! Így tettem, mielőtt Óbudára jöttem: legjobb, de a soha nem forgatott könyveket, atlaszokat, lexikonokat ott hagytam a plébánián, vagy tovább adtam a szeminárium kispapjainak, örömükre. A Nagyböjt tehát ”nagytakarítás” is lehet. Életünk sok területén. Nemcsak a könyvek, hanem például a „rongyok” között, a bálabutikban vásárolt felesleges „cuccok” között, hogy Nagy Szent Gergely pápa gondolatát folytatva azzal törődjünk, hogy „kik vagyunk!”  Ennek katolikus „változata” a nagyböjti, húsvéti szentgyónás. Hiába őrizzük külsőnket tisztán és rendezetten, ha lelkünk „rendetlen”: tele bűnnel, hibával – ha „zengő érc és pengő cimbalom” vagyunk (Szent Pál levele a korinthusiakhoz, 13. fejezet). Igen, a szentgyónás. Hétköznaponként a szentmise előtt 1 órával, vasárnap a két szentmise között várjuk a gyónókat! A pénteki lelkigyakorlat is kiváló lehetőség gyónásunk elvégzésére. Mit „kell” meggyónni? Nemcsak azt, ha valakit „megöltünk”:: tekintetünkkel, szavainkkal, viselkedésünkkel, hanem azokat a mulasztásokat is, amik mellett olyan könnyen elmegyünk.  Az idősek látogatása, a kórházban fekvő lakótárs felkeresése, régi emberi mulasztásunk (például családi kirándulás, nagyszülők látogatása, régi barátok összegyűjtése!). A jó gyónás a „kik vagyunk” első lépése. A másik: „lelkünk fényesítése” - mondta annak idején László Gábor, regnumi atya. Igen, olyan primitívek tudunk lenni. Minden fontos, csak saját magunk lelkének rendben tartását nem tartjuk annak. Mikor olvastunk utoljára a Szentírásból, mikor vettünk kezünkbe egy vallásos témájú könyvet? Ahogy vidéken a falusi ember Húsvét előtt még a háza előtti utcaszakaszt is lesöpörte, és a házát újrameszelte, ránk is ránk férne egy nagy „fényesítés”. Annyi lelkigyakorlat van városszerte (nálunk is!), annyi jó katolikus tv-műsort lehet már megnézni, annyi jó előadást lehet vallásos témában hallgatni (pld. Bagdy Emőke pszichológus), hogy ki sem tudunk fogyni az ajánlásokból! Ki vagyok? – kérdezzem meg magamtól Nagy Szent Gergely mondatával, és nagyon szép lesz az idei, a 2018-as Húsvét!
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink