Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai az évközi 4. vasárnapon, 2018. január 28-án Elsősorban azoknak írom soraimat, akik nem tudtak jelen lenni szerdán, január 24-én, a metodistáknál tartott ökumenikus találkozón. Az est alaptémája: a „remény és a gyógyulás” volt. Azokért a Karib tenger vidékén élő keresztényekért imádkoztunk, akiknek a súlyos gondokkal, szenvedésekkel teli életük szinte elviselhetetlenül nehéz, valóban „láncot” hordoznak: a rabszolgaság láncát. Az igehirdetés bevezető része a REMÉNYRŐL szólt. Arról, hogyan éli meg ezt a keresztény ember, hogyan akar ezzel a reménnyel másokat is megszólítani. Reményünk forrása nekünk a keresztény közösség, mert közösségben tudjuk megélni Krisztus Urunk üzenetét. Ebben a keresztény család-modell mellett a plébánia is nagyon fontos szerepet játszik. Itt, Óbudán ezt a közösségi életet mutatja be és tanítja az Alpha-kurzus. Füzes Ádám atya hozta Óbudára. Története itt, Óbuda-hegyvidéken három évre tekint vissza. Kerületünkben itt hirdettük meg először a kurzust, itt készítettük el és tettünk ki egy nagy Alpha-plakátot. Erről adtunk hírt a plébániai levelekben, szórólapokon, a környező utcákon, járva a városmisszió útját. Erre a nagy kincsre, mert az Alpha valóban kincs, most egy hónapon át újra felhívhatjuk sok-sok ember figyelmét a villamosmegállók hirdetőtábláin. Négy, az 1-es villamosmegállókban elhelyezett plakátok egy hónapon át hívják, bíztatják, szólítják a villamosra váró, sokszor fáradt, gondokkal küzdő utasokat. Mert mindnyájan utasok vagyunk: „Godot-ra” várunk és ebben a várakozásban olyan jó egy biztos pont, megálló, az Alpha. A másik gondolatot, a GYÓGYULÁS volt. Oly könnyű volt kimondani ezt a szót a metodisták templomában. Ők nem rejtik el a keresztet, mondván: aki hozzájuk tartozik az felhőtlenül boldog, annak semmi baja nem eshet. Ott van központi oltárasztaluk felett egy 180 cm-es egyszerű kereszt. Kereszténységünk „alapeszköze”, a KERESZT. Aki ezt nem tudatosítja magában, másokban nagyon egyszerűvé teszi kereszténységünket. Hiszen Jézus Krisztus nemcsak tanította, hanem vállalta is értünk a halált, a kereszthalált.  Ennek a metodista keresztnek tövében olyan jó érzés volt szólnunk kereszténységünk igaz voltáról, arról, hogy keresztény hitünk nem „eszem-iszom, dínom-dánom” hanem a Krisztussal együtt hordozott kereszt – a kereszthalálig. Nem szabadna megszólítani embereket anélkül, hogy ne beszélnénk Jézus keresztjéről, és a keresztények keresztjéről. Olyan jó visszagondolni gyerekkorom keresztjeire! Amikor Mindszenty bíboros-hercegprímást letartóztatták, apám azt mondta – akkor még csak 9 éves voltam –, „ezt a gyereket meg kell bérmálni, mert nehéz idők jönnek”. És jöttek – és kibírtam, mert szüleim nem titkolták előttem azt, hogy a kereszténység magában hordozza a keresztet, a szenvedést. De nem önmagáért, hanem, hogy gyógyuljunk általa. A Regnum Marianum papi közösségében tovább erősödött bennem a kereszt szeretete, hiszen 67 év börtönt kellett elszenvedniük hitünkért a regnumi atyáknak és világiaknak. Azóta sem titkoljuk a keresztet, mint a gyógyulás, a lélek és az élet értékessé tételének szimbólumát. Hát erről volt szó azon a szerda esti ökumenikus találkozón, a metodistáknál.  
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink