Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
Az Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia hivatalos honlapja
Ferenc atya gondolatai
Ferenc atya gondolatai a 2. évközi vasárnapon 2018. január 14-én Jézus első kérdése az emberhez: „Mit akartok?” Az ember első kérdése Jézushoz: „Hol lakol?” Ebben a két mondatban lehet összefoglalni az Isten és az ember közötti kapcsolatot, ez a két mondat életünk, vallásosságunk alapvető két kérdése. Mindig az Isten az első: Ő szólítja meg az embert. De sokféle formája van ennek: egy betegség, egy szerencsés véletlen, vagy bármi más mögött is ott van az Isten: látsz, érzel, mint akarsz? Ezt a helyzetet írja le Sámuel története is.  A kisfiú ott alszik a templomban. Tőle távolabb az idős főpap. Egyszer csak hallja az Isten szavát, néven nevezi őt: „Sámuel, Sámuel!” A kisfiú, aki nem tudja, hogy az Isten szólította meg, mert nem tanulta még meg a jeruzsálemi „biblia- iskolában”, az öreg főpaphoz rohan: „Hívtál, itt vagyok!” És Héli, a főpap „visszazavarja” ágyába, mondván: „Nem hívtalak”. Harmadszor, végül a főpap kioktatja a gyereket: Ha ismét hallod nevedet, mondd: „Itt vagyok, halljam hangodat!” Ekkor jut el Sámuel a nagy felismerésre: - ez avatja prófétává -, mindig az Istené az első szó, Ő hív! Nem érezzük sokszor Isten szavát! Igen, mert mi akarjuk őt megszólítani. Így sohasem lesz kapcsolatfelvétel Isten és az ember között! Hány embert ismerek, aki egy életen át szólongatta az Istent, és soha nem kapott semmi választ. Ne feledjük, az első szó mindig Istené! Ő kérdez! Az első kapcsolatfelvétel az Isten oldaláról indul. És mi a második kérdés, az én kérdésem: „Hol lakol”. Mindig valamit, valakit kérünk Istentől ahelyett, hogy csak azt kérdeznénk Tőle: „Uram, hol lakol?” És az Isten nem marad adós a válasszal: elsősorban a templomban, miért keresel engem a pusztában? De Isten más választ ad a betegségben, lehet, hogy a szenvedésben fogsz megtalálni, pedig te a jóban, a sikerben, az eredményekben akarsz engem megtalálni. Beteglátogatásunk, betegellátásunk csodálatos „felismerése”: nem találkoztam papi életemben olyan súlyos beteggel, aki nem mondta volna ki Isten nevét, nem káromkodva, hanem így: „Istenem, segíts meg!” Nem tudom, mi lesz Európa keresztény templomaival, ha lerombolják Európa sok-sok istenházát. Nehogy azt higgyük, hogy ez csak egy rossz álom. A hollandiai Rotterdamban, ha Hágából érkezünk meg: a város szélén két mohamedán imaház fogad: egy a férfiaké, egy a nőké, mert jól elmagyarázták a város vezetőinek (a polgármesternek nem kellett, mert ő mohamedán), hogy a mohamedánok imaházaiban külön imádkoznak a férfiak és külön a nők. A két mecsetet olyan helyre építették, ahol annak előtte katolikus templom állt. Ne higgyük, hogy más lesz Magyarországon. A török invázió 150 éve után újra templomokat kellett építeni, mert a régi szép keresztény templomainkat - egy-két kivétel (Zsámbék, Ják) - mind lerombolták. Hogy még nyoma is eltűnjön a helynek, ahol a keresztények megtalálhatták, beszélgethettek az Istennel. Ha meg akarjuk tartani népünket kereszténynek és magyarnak, ha a Kárpát-medencét olyannak, ahogyan ezer év óta él: vigyáznunk kell templomainkra. (A közelmúltban ment egy film a tv-ben a bezárt, lerombolt templomokról /A hit kiárusítása/). Isten szólít meg minket. Mit akarunk? - kérdezi tőlünk. És nekünk csak egy válaszunk lehet, - és ez egyben vallásosságunk alapkérdése: „Uram, hol lakol?” Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia, 1032 Bp., Vörösvári út 110.  
Nyitólap Plébániánk és kápolnáink Programjaink Közösségünk Ferenc atya gondolatai Hitéletünk Hirdetéseink